Tanodai napjaink-a történet folytatódik

Bár még alig 3 hete, hogy a Tanodában dolgozom, a velünk történt események lassan egy trilógia anyagát is kitehetnék. Elkezdődött számomra is, mint a többi munkatársunknak is, az ismerkedés, bizalom kialakításának folyamata. Minden napunk nagyon színes, különböző korú gyerekek, különböző élethelyzetekkel, családi hátterekkel járnak hozzánk. Már három alkalommal volt felnőtt tanulóink számára esti tanítás. Csütörtök esténként háromnegyed 6-kor kezd megtelni a Tanoda. Fáradt felnőttek toporognak idegesen az utcán, szeretik egymást megvárni, úgy bejönni. Van, aki hozza a párját is, négy éves kisfiúk türelmesen üldögél mellettük este 8-ig. Van, aki minden egyes alakalommal elmondja, hogy ő mindig itt lesz, akár sikerül a vizsga, akár nem, ő nem jár többet iskola mellé. Az első találkozáskor arra a kérdésre, hogy kinek hány osztálya van meg hivatalosan, csönd a válasz. Az átlag, az első négy osztály.

A második alkalmat rövid játékkal kezdjük. Nem értik, hogy a kihúzott kártyákból hogyan lehet szavakat alkotni. Nem akarnak megszólalni. Egyikük, sötét arcú, 50 éves kőműves lehet, remegő kézzel húz kártyát, alig hallhatóan próbál szót alkotni. A következő kör már könnyebben megy, kezdenek felszabadulni. Mivel nagyon különböző tudással érkeznek, igyekszünk kis csoportos foglalkozásokban foglalkozni velük. A szövegértés mindenkinek nagyon nehezen megy, sokszor egy-egy mondat megértése is hosszú perceket vesz igénybe. Az én kis csoportom hat főből áll. Történetet próbálnak összeállítani, felosztani szépen hármas tagolással. Minden egyes mondatért megküzdenek. Tisztelettudóak, de nagyon izgulnak minden egyes feladat előtt. Hogy ezt enyhítsem, kitaláljuk, hogy alkotunk egy csapatnevet, percekig nevetnek a saját ötletükön, hogy ők a Buták csapata. A végén megszületik a Nagy találkozás elnevezés, ez tűnik a legtesthezállóbbnak. Mindenkinek a legfontosabb célja, hogy jogosítványt szerezhessen, de ahhoz a nyolc osztálynak meg kell lenni.

A délelőtti napok szintén mozgalmasak, bár órarend szerint működünk, mindig vannak meglepetésvendégeink, így újra a kreativitásunknak adhatunk teret. Van olyan gyerek, aki hivatalosan jár délelőtt iskolába, mégis megjelenik többedmagával a Tanodában délelőtt, állítólag fáj a torka. Marika hazaviszi őket kocsival, ha betegek, maradjanak otthon gyógyulni. Nem telik el tíz perc, újra megjelennek, anya azt mondta, legyünk itt. Esik az eső kint, hideg van, lyukas cipőben vannak, így hát leültetjük őket a teremben. A kislány Vicával átnézi a környezetismeretet, közben pedig a kisfiú egy nagy lapra virágokat fest, szivárvánnyal, a rajz fölé írja: Szeretlek Marika néni!

A hétfői és szerdai napokon a Tanoda összes termét kihasználjuk, még a raktárban is folyik az oktatás. Kis órarendváltozás, bekerülök hat kamasz fiú közé nyelvtanozni. Az egyikük nem hajlandó rámnézni, nevét sem írja le a papírra, a többiek szólnak rá, figyelj már oda te eszetlen. Az igazmondós játék nekik is tetszik. Óra végén felírjuk a táblára, ki miért jár a Tanodába. Bár a jogosítvány itt is az első helyre kerül, új szavak is megjelennek már: legyen szakma, hogy aztán el tudjam tartani a családom, meg egy kocsi is jó lenne, hogy beférjenek a gyerekek. Van, aki autószerelő szeretne lenni, de a festő szakma kitanulása is szóbakerül. Szavakat ellenőrzünk, hogyan kell írni, veszekedés lesz, ki jöhet először ki a táblához.

Szünetben a lányok megkérik igazgató bácsit, hogy utánozza egyiküket, hogy nem szeret tanulni. Igazgató bácsi leül közéjük, eldobja magát a széken: Jaj, de utálok tanulni. Hangos nevetés kíséri a jelenetet, még egyszer! Becsöngetnek, következik a többi óra. Két kamasszal folyik az irodalomóra, Petőfi Sándor verseit vesszük. Nehéz fenntartani a figyelmet, de a Szeptember végén című versnél eszükbe jut, hogy meg lett zenésítve, így együtt meghallgatjuk a számot, majd reppelve tanulunk meg három versszakot Petőfitől. A bizalom kezd kialakulni, átbeszéljük az esküvői ruhák fajtáját, ki milyen színű ruhában szeretne pompázni. Elmesélik, náluk mit jelent a szöktetés, és kikérés, szigorú szabályok uralkodnak. Egyik nap megkérdezik: Maga szerint én cigány vagyok? Látszik rajtam?

Délután jön a megszokott csapat, nagy sóhajokkal, de nekiállnak tanulni. B. egyemberes gyerek, állandó figyelmet igényel, percenként van mondanivalója. A többiek szemlesütve kuncognak rajta, kíváncsian figyelik, mit szólok a keresztkérdéseihez. Végül megérkezik igazgató bácsi, akihez be lehet ülni, a kreativitás újra előtérbe kerül, B., segíts nyomtatót szerelni. Addig lehet a többiekkel haladni. Rendeltünk két új társasjátékot is, nagy sikere van a Tabu-nak. A kicsik is szeretnének beállni, kicsit egyszerűsítjük a játékszabályt. Egyikük, keveset beszél, szinte alig mosolyog, Vicára viszont nagyon hallgat. Hogyan is zajlik biológiából az ismétlése? Akkor választhat ő is egy szót, ha felsorolja a rovarok testrészeit. A módszer működik. Kórusban szavaljuk, fej, tor potroh. Így végződik egy egyszerű hétköznapi délután. Bár a gyerekek hazamennek, velünk maradnak. Vajon mit csinálnak az est hátralévő részében? Mit esznek vacsorára? És vajon hogy sikerül a biológia dolgozat? Megtudjuk hamarosan, a lényeg, várjuk őket…

-b.a-

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..