Hátrányok lekűzdése iskolán kívül

Az iskolában ma nagyon nehéz megfelelni tanárnak, diáknak egyaránt.

A tanár nem tud megküzdeni a rá nehezedő elvárásokkal, adminisztrációval, az elvárható tudásanyag átadásával, ha a háttér – a család ahonnan a gyerek jön – nem együttműködő, sőt szociálisan fokozottan hátrányos. A leszakadó családok gyermekei funkcionális analfabétákká válnak, ami hat osztály elvégzését, vagy jó esetben 7-8 osztályig jutnak el, de nincs mögötte ennek megfelelő tudás és egyébként is 16 évesek lesznek vagy már elmúltak.

Ilyenkor az iskola igyekszik magántanulóvá tenni a gyereket, mert zavarja órát, mert sok igazolatlan mulasztása van, mert nem tud a többivel haladni.

 

A tanodákat a szükség hívta életre. Civil szerveződés többnyire, nem támogatja az állam, de lehet ill. lehetett pályázni – tartott, amíg tartott – aztán lehetett törni a fejet, hogy a sok jó szándékkal hogyan tovább, hisz meg kellene élni is annak, aki ebbe beleveti magát.

A tanoda klasszikus értelemben nem iskola és nem szociális szervezet, de mindkettő megtalálható benne. A mi Érdi Tanodánk egy civil támogató segítségével tud működni, hála neki és a Jóistennek, aki ezt általa műveli.

Az oktatást szakképzett tanárok végzik, a szociális munkát is szakemberek látják el.

A diák bejön az órára délelőtt, ha magántanuló.(…)Ezután egyénileg vagy csoportban tanul, attól függően a figyelme kíván-e egyéni foglalkozást vagy nem.  Meg kell mondani mindig nagy csodálattal tapasztaljuk, hogy értelmesek és lehet velük haladni, de a lemaradásuk és a napi feladat egyszerre mindig sok. Ezután mindig van egy kis játék, közös vagy egyéni, egészen otthon érzik magukat. (…)

Az otthoni családi nehézségek is lecsapódnak nálunk, levitte a szél a tetőt, elromlott a mosógép, kilyukadt a gyerek cipője, nincs kabátja és még sok minden, ami a mindennapokhoz szükséges, de nincs lehetősége megvenni. Ezeket is adományokból tudjuk megoldani.

 

Négy csoportot vállalunk fel – ami eddig már hatvan tanuló – amiben benne vannak az itt élő erdélyi cigányok is. Ez Érdnek egy sajátossága, talán a munkalehetőség miatt.

Délelőtt magántanulók vannak azok, akik iskolakötelesek, de nem tudja az iskola felvállalni a hátrányosság leküzdhetetlensége miatt és többnyire magatartászavarosak, de nem fogyatékosak.

Még délelőtt járnak azok, akik Erdélyből vannak itt kiskorúak, de teljesen írástudatlanok 10-16 évesek.

Délután az iskolába járók jönnek leckéjüket nálunk segítséggel, készítik el alsó és felső tagozatosok, kettes, hármas csoportokban.

Van esti iskolánk is, egy részük a nyolc általánost végzi, egy részük a 4-7 osztályt és vannak erdélyi felnőtt emberek a kik családdal élnek itt, de nem tudnak írni, olvasni, nekik a betűvetést kell megtanítani. Ők napközben dolgoznak, csak este tudnak jönni.

Minden mellett a bútorok /adományból/ beszerzése, a szétosztható adományok tárolása, elosztása, a családokkal való kapcsolattartás, az iskolákkal egyeztetni, hogy milyen tapasztalatot tudunk egymásnak átadni és hogy a gyerek el ne vesszen a két út között az iskolától a tanodáig…

 

Nincs két egyforma nap, de hála Istennek az erőnk még tart az Ő kegyelméből. Mindannyiunk szeretete látható módon nyilvánul meg a gyerekek felé, azok felé akiket a többségi társadalom nehezen hordoz el.

 

 

Tarnóczi Mária

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..