Tarnóczi Mária írása

A gettó  szegénységéből  a mai iskola rendszerben  képződni, élni, integrálódni.

A 90-es évek után a cigányság szenvedte el a legnagyobb  veszteséget, mint munkavállalás mint képzettség, mint önálló egzisztencia  teremtés területén.

Természetesen a legnagyobb vesztesek a gyerekek voltak, akiknek az iskolában meg kellett küzdeni – legyél több, tanulj az új világ elvárásai szerint. Ez persze nem ment, a szülő munkanélküli lett a család nyomorgott. Kialakultak a szegény régiók, gettók. Az egyes kormányoknak voltak halvány próbálkozásai, de a lemaradások, hátrányok egyre nőttek minden szinten.   Több féle  próbálkozás volt a roma/cigány gyerekek  iskola falain belüli társadalmi különbségeinek enyhítésére. 

Míg 2010 előtt az integrációt próbálták erősíteni  addig utána a szegregációt fenntartó programokat támogatták, tanoda pályázatokkal kisebb- nagyobb megszakításokkal, elindult a munka  a gyerekek eredményei egyre jobbak lettek, aztán a következő pályázatot már nem nyerték meg. 

Ma már a tanodákról kiderült, hogy szükségesek és leginkább az integrációt kell erősíteniük.

Az oktatási és társadalmi integráció az egyetlen lehetséges út a cigányság számára.

Ez egy versenyfutás a rohamos elszegényedéssel ami a roma lakosság körében egyre nagyobb.

Ha három vagy több gyermeke van egy cigány családnak annyiszor nagyobb az esélye a szegénységre. A többségi lakosság ilyenkor azt mondja miért kell annyi gyerek.

Először is a gyerek az életet jelenti, másodszor annak a következményeit már tapasztalhatjuk, hogy kevés gyerek születik, vagy az idejében meg nem született gyerek vajon megszületik-e. Demográfiai kérdésekbe nem mennék bele, mert ez külön vitát eredményezhetne, a társadalom  életben maradásához szükséges-e a több gyerek.

A gettók, az elszegényedett telepek társadalmunk szülöttei,  – nem idegen nációk-  ők 600 éve itt élő magyar cigányok.  Hogy lehet, hogy egyetlen rendszer sem érezte ennek a felelősségét?  A szegénység nem roma specifikus, legfeljebb a zárt gettósodás, ahol abban erősítik egymást „ mi cigányok vagyunk- , nincs esélyünk”a lakkhatáshoz, munkahelyhez, érdekérvényesítéshez.

  Az itt élők  első találkozási helye a többségiekkel az iskola, óvoda.

A gettóból nem lehet felkészülten iskolába menni, szaga van a ruhának valami mindig hiányzik a táskából,-  a gyerekek kegyetlen megjegyzései  miatt elkezdődik a cigányozás, amire a válasz az agresszió.

 A morális válságban már lassan egy generáció megroppant, otthon a TV virtuális valóságába lehet menekülni, mert különben nem lehet elviselni a nincstelenségből,  függőségből fakadó  vitát, veszekedést.

Integráció nincs, szegregáció van, mértéke a társadalmi élet  jelentős területéről való tömeges  kizáródás, súlyos társadalmi probléma.

A kizáródás az ártatlan szemű gyerek iránti  szeretet is lefagyasztja, pedig  nagyon vágynak az elfogadásra, hisz hiányt szenvednek a szeretetben. Nem az ő hibájuk, beleszülettek egy élhetetlen világba, egy zárt világba ahonnan kilépve meg kell küzdeniük a kisebbrendűségükkel    és előbb –utóbb a kirekesztést már maguk is akarják.

Nem könnyű áthozni, őket a mi kultúránkba, nekünk is ismernünk kell az ő kultúrájukat.

Nagyon sok pénz folyik el különböző programokra  iskolákban, a munka világában, de a célcsoportot ezek a pénzek nem érik el. Mintha a romák gettóban tartása lenne a cél….

A tanoda egy lehetőség  a romáknak komp a két egymásnak idegen világ között.

A norma a többségi társadalom normája, de biztosítja az otthonosságot a cigány közösség számára.

A tanodában nincs szükségük a gyerekeknek az agresszióra, sőt kiderül előbb utóbb, hogy másképp lehet előre jutni.

Érdemes megnézni a társadalmi hasznot, erkölcsi és gazdasági hasznot, ha a támogatást megkaphatnák azok a kezdeményezések, amik a gyerekek fejlődést személyre szabhatóan támogatnák. Az ő gyerekeik már további fejlődést, igényes életet produkálnának.

A település vezetőjének/vezetőinek  a közjó és a jövő építése alapvető kötelessége.

Igaz, a jövő építése nem egy ciklus ideje alatt történik, de az elmulasztása  több ciklus idejére kihat.

A tanoda munkája is hosszú távú befektetés, apró lépések sorozata, leginkább visszatekintve lehet az eredményt mérni.

Alapvetően minden ember a jóra van kódolva, a hatalom pedig azért adatik, hogy tegyük a jót akkor is, ha az nem nagyon hangos, nem látványos,  – netán nehéz a nyilvánosság kritikáját elviselni – akkor is tenni kell.

Érd, 2018. febr.  27.

                                                               Tarnóczi  Mária

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..